2004.08.20-2004.08.27 Triglav csúcshódítás, és horvát kipihenés...

Első nap...


Hát első nap sikerült kicsit megkésni a megérkezésnél. Este 10 óráig lehet bejelentkezni a Camping Zlatorog-ba, ahová szerettünk volna. Mivel kb. már éjjel egy óra volt, ezért úgy döntöttünk, hogy a Savica vízesés lábánál található menedékház melletti parkolót választjuk első éjszakára... Ki a kocsikban, ki a kocsik mellet, így aludtunk reggel 8-ig, hogy nekivágjunk a túra első napjának, amit szándékosan jó keményre terveztünk.
Indulás kb. 650 méterrel a tengerszint felettről. Maga a Bohinji tó 525 méteren van, mi ettől egy kicsit följebb pár percre voltunk autóval. Ez első szakasz, a leírások szerint 2 óra séta. Ez rendben is volna, de ez egy rövid szakasz mintegy 600 méter szintkülönbséggel fel a Komarca falon.

Ez az út pár helyen van pöttyössel jelölve a túristatérképen, de ez nem olyan veszélyes, pár drótköteles kapaszkodós szakaszt jelent. Ez az út visz fel a Fekete tóhoz (Crno Jezero, 1254m),

ami most egy kicsit hideg volt a fürdéshez, de tavaly júniusban jó időben remekül meg lehetett mártozni benne. Itt most csak rövid pihenőt tartottunk, majd indultunk tovább. A következő állomás az mintegy kettő és fél óra gyaloglás volt majdnem szintben kis emelkedővel a Pl pri jezeru menedékházhoz (1453m)...

Eközben volt egy kis eső, és a szembe jövő szlovénok tájékoztattak minket, hogy a napokban rossz időjárás várható nem túl okos dolog ilyen időben nekivágni. Mondtuk nekik, hogy majd meglátjuk... Közben a 10 fős csapatunk 7 főre apadt, 3-an nem bírták a tempót, ők a maradék napokban is csak az alacsonyabban fekfő helyeken túráztak könnyebbeket, míg mi a nagy hegyet ostromoltuk... A háznál tartottunk egy pihenőt, megebédeltünk, és energiát gyüjtöttünk az előttünk álló 5 óras útra, amiben még mintegy 400 métert kellett emelkednünk, persze közben azért lefele is kellett menni, szóval csalóka volt... kb. este 9-re értünk fel a Vodnikov dom-hoz (1805m), ahova első éjszakára foglaltunk szállást. Az utolsó szakasz lelkileg és fizikailag nagyon megterhelő volt. Szakadt az eső az elején, majd már a fáradtságtól alig bírtunk menni, de nem nagyon lehetett pihenni, ha sötétedés előtt oda szerettünk volna érni. A fáradtságtól és a csúszós kövektől páran nyomtunk egy-egy seggest az utolsó szakaszon, dehát inkább itt csúszkáljunk mint a sziklafalon... ;) Ezenkívül volt még kalandunk egy szúrós nézésű szarvasmarha bikával, aki nagyon barátságtalanul mozgott irányunkban, de szerencsére senkinek sem kellett torreádorkodnia. Bár szerintem nem álltunk messze tőle... ;)

A menedékház normális volt, 1800 SIT volt egy éjszakára per fő, volt mosdó és wc az épületben, persze a zuhanyzási lehetőség az nem volt jellemző sehol sem a három napos túránk során... Megmelegítettünk pár konzertvet, majd mentünk a padlástérbe, ahol egy 15 személyes franciágyon aludtunk pár magyarral, és jópár száradó bakancsszagú zoknival, és kiteregetett átázott ruhaneművel összezárva... ;) Állítólag büdösben még senki sem fagyott meg ;)


A nap összes képe

Második nap...


A második nap egy kemény szakasszal kezdődött. Kb. két és fél óra, és 600 méter szint felfele a Vodnikov dom-tól a Dom Planika-ig (2408m), ami a Triglav-hoz legközelebb lévő menedékház.

Így aztán ez a legzsúfoltabb is, nehéz hétvégére szállást foglalni itt. De mi nem is akartunk itt aludni, csak felértünk, lepihentünk, és leraktuk a nagy 60-70 literes hátizsákjainkat, mivel azokat nem akartuk magunkkal vinni fel a csúcsra. Kedvesek voltak, mondták, hogy nyugodtan hagyjuk ott, majd vigyáznak rá. Az időjárás nem volt a legjobb, felhők voltak mindenhol, és a napot se nagyon lehetett látni. Több túrázó is úgy döntött, hogy majd másnap próbálja meg a csúcstámadást, mert másnapra már napos időt mondott.

Mi kockáztattunk, elhatároztuk, hogy mi nekivágunk, csak nem lesz olyan balszerencsénk, hogy rosszabra fordul az amúgy sem túl barátságos idő. Két út vezet fel a Planikától a Triglavra. Mi elindultunk a baloldalin, ami ez elején sima, de a vége igencsak pöttyös, teli vasakkal, gyakorlatilag függőleges sziklafalon kell megtenni az utolsó párszáz méter emelkedést. Az út a csúcsig kb. 1 óra 40 perc. Visszafelé a jobboldali uton jöttünk, ami ugyan hosszabb szakaszon pöttyös, de azért, mert egy vékony hegygerincen megy végig, középen kapaszkodó, jobbról-balról meg a mélység...

Felfelé...

A csúcson a rossz idő ellenére is elég sokan voltak, minden tele volt olaszokkal...

Lefényképezkedtünk 7-en a bádogkabinnál, ami álítólag vihar esetén megmentheti 5 ember életét..

És a kötelező procedúra: a hagyomány szerint, aki először jár fent, annak a seggére kell vágni az előre odakészített husánggal... ;)

Az idő kezdett rosszabbodni, elkezdett esni, és mivel kilátás sem volt jó a felhők miatt, ezért nem sok idő töltöttünk a csúcson, igyekeztünk elindulni lefelé... A lefelé út is kb. másfél óra, azért nagy hátizsákok nélkül könnyebben mozog az ember... Mire leértünk, addigra már frankó kis hóvihar alakult ki, nagy erejű hideg széllel.

A házban egy kicsit melegedtünk, majd délután 5 óra felé úgy döntöttünk, hogy hiába esik, hiába fúj, nekivágunk annak az egy óra útnak, ami még hátravol a következő szálláshelyünkig. Innen már csak lefelé kellett menni... 1 órát meneteltünk szakadó hóban, ronggyá ázott mindenünk mire elérkeztünk a Trzaska Koca (2152m) menedékházba, ahol volt foglalva szállásunk. Érdekes módon, mindkét menedékházban mikor mondtuk hogy foglaltunk szállást, akkor heves fejcsóválásokkal kezdtek, de aztán végül mégis lett ágyunk mindenhol. Itt a Trzaska-ban nem volt se mosdó, se ivóvíz, a WC meg a ház melletti bódéban, viszont külön szobánk volt hetünknek, fejenkét mintegy 4200 SIT-ért, amiért már jobb helyeken hotelszobát is kap az ember reggelivel...
Estére kezdett jobb idő lenni kisütött a nap, bár engem a hideg és a fáradtság annyira megviselt, hogy pillanatok aladt sikerült elaludnom... Jól eső érzés volt, hogy amiért mentünk, azt megcsináltuk, még ha az idő nem is volt a legtökéletesebb, de nekünk szerencsénk volt vele, hogy fel tudtunk menni.


A nap összes képe

Harmadik nap...


Indulás lefelé a Trzaska koca-tól...

A harmadik nap már csak egy "laza" séta volt 1500 méter szintkülömbséggel lefelé, végig a Hét-tó völgyén, majd a legvégén le a már ismert Komarca falon... Az idő az csodálatos volt, sehol egy felhő, nagyon irigyeltük azokat, akik ezt a napot választották a csúcstámadás időpontjának... Biztos jó sokan voltak, mert távolról kis Lemmingeket lehetett látni ahogy mennek a csúcs felé.

A Palnika is jól nézett ki messziről:

Mintegy 3-4 órát mentünk a Hét-tó völgyén, ami nagyon csodálatos táj. Sajnos az idő most sem volt elég jó ahhoz, hogy fürödni lehessen a tavakban. Persze páran ezt megpróbálták, hangos kiáltásokkal és rángatózásokkal jelezték, hogy van vagy 15 fokos a víz...

Itt az egyik tónál megpihentünk, ebédeltünk, majd mentünk tovább a Koca pri Triglav Jezerih (1685m) menedékházhoz, ami már ismerős volt tavalyról, és tudtuk, hogy innen már csak 4 az út a parkolóba ;) Innen az út a Fekete tóig már erdős részen keresztül vezetett.

A következő szakasz az már az utolsó megpróbáltatás volt. Le a Komarca falon. Már a lelkesedés vitt előre minket, hogy már legyen vége... Három kemény fizikai nap után igyekeztünk minnél előbb leérni az autókhoz,hogy aztán megszabaduljunk a bakancstól, és nyissunk egy sört a saját tiszteletünkre... A túristaút alján találkoztunk koca-túrázó németekkel, akik a Savica vízesés oda vissza fél órás útját nyögték éppen, mi pedig elviharoztunk mellettük a három napja nem tusolt, fáradt illatunkkal... ;) Délután 5 órára érkeztünk le a parkolóba, ahol találkoztunk az első nap elhagyott 3 társunkkal is akik másfél napig egymást keresték a hegyekben, majd együtt túrázgattak.... ;) Elmentünk Bled-be a bledi kempingbe, ahol sátorállítás és zuhanyzás után bevettük a helyi éttermet, hogy megünnepeljük a teljesítményünket, és Annus Adrián éppen akkor szerzett, azóta viszont elvett olimpiai aranyérmét...
Kis affér a rendőrökkel, kis hintázás, kicsike szétcsúszás, majd alvás következett...
A nap összes képe

Negyedik nap...

Hát az elöző nap befejezése... és utazás, pár kép még a hegyekről távolról...
A nap összes képe

És végül az egész túra kipihenése Horvátországban, Czrikvenjica-ban...

A nagy túrázók küzül négyen hazafelé vették az irányt, én, Fefe, meg Richman csatlakoztunk Gabbon-hoz, Lacához, és Katához, hogy még pár kellemes napot eltöltsünk Horvátországban a tengerparton. Ezekhez a képekhez nem kell túl sok komment... A pihenés képei
Szenyo szenyo@maffia.hu